Vadrózsa...

Lukáts Márta

A vadrózsa imája

A tüskés bokrok hegyén,

 a lágy fuvallatban ritmikusan rengek,

és minden reám tekintőnek

nevetve integetek,

miközben megcsillantom magamon

sok-sok ajándékod.

A halvány pírt,

az üde szépséget azért adtad,

hogy tiszta örömet,

lelkesedést sugározzak.

Ágaim, igaz, szúrnak, Istenem,

de Te ismered

gyökerem, törzsem

és egyénisáégem minden ágát-bogát.

Hírnöködül választottál.

Ősömet Te borítottad lángba,

Mózes nagy csodálkozására,

és sivatag szélén elszáradt elődöm,

a hideg télben,

Te fakasztottad virágba.

Mikor szirmaimat elviszi a szél,

kezd érlelődni bennem

az igazi érték.

Aztán egy napon

kezedbe hull vérpiros magom. Ámen.


MySpace Layouts