| | |
Zsolnai László El nem feledve... Szomorú volt, mikor meglátott engem.
Azt mondták neki, én már elvesztem.
De mégis felnőttem,
egy a fűszálak között.
Örömöt adva, mely beléje költözött.
Őáltala léptem be
ebbe a világba.
Most szeretetem felöltözik
egy csokor virágba.
El nem feledkezhetem
Őróla,
Míg le nem pereg az öreg
homokóra. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése