Hogy ki, kitől is örökölte át a fotózás szeretetét, a lányom tőlem- később meg én őtőle??
Örök rejtély marad, de jól van ez így, hogy életünk végéig mindig tanulunk egymástól...
Hivatásos fotósként azért megmaradt a természet iránti olthatatlan szeretete is...
Én nagyon szeretem mikor 'végre' hazajön és a virágaimat a kertemet örökíti meg...
Így történhetett 2009. őszén is, most találtam rá ezekre a képekre...
Köszönöm neked Bogi
Köszönöm neked Bogi
5 megjegyzés:
És mi is köszönjük, mert csodás fotók!
Mi mást írjak? Gyönyörűek!:-)Ha választani kellene, akkor az ásós és a lámpás. Áhh, nem jó, a bogyós is!:-) Nehéz választani.
Az ásós háttér lesz most nálam!
Le kell írnom utólag( bár az elején kellett volna), hogy köszönöm, hogy ajánlottad a lányod képeid! Örömmel fogom nézegetni őket!
Kedves m!!
Örülök hogy kedvedre valót tudtam megint átadni...
Éva!
Neked külön örülök, mert már rég hallottam felőled. Sajnos az elmúlt időszakban nagyon keveset tudtam 'kedvenc blogjaimban' barangolni, nézelődni... Még a bejegyzésekre sem futja egyéb elfoglaltságaim miatt...
Megjegyzés küldése