Lukáts Márta
A kaktusz imája
Amerika az őshazám,
bár más vidéken is megtalálsz.
Pozsgás törzsöm csupa tüske, serte,
s ezek, mint tőrök, kardok
őrzik a rengeteg sugarat,
melyet elraktároztam benne.
Mind Te küldted,
és féltve őrzöm azokat.
Nem támadok, csak akkor szúrok,
ha engem bántanak.
Nem várok különösebb gondozást,
bár szeretem
az élet napsütötte oldalát.
Mikor nyílok, olyan vagyok,
mint a kigyúlt fáklya,
mintha az esthajnal bíborszíne
költözne ruhámba.
Védeni e szépséget
igenis tüskék kellenek.
Nemde, Uram, majd országodban
a tüskék helyett is virágok díszlenek,
hisz Nálad már szuronyra
mi szükségem lenne?
De ezen a világon,
míg el nem halok,
a Te tüskés kis virágod vagyok.
Ámen
3 megjegyzés:
Ez gyönyörű emlék....
Nekem egy cserép snidlingem van amit Nagymamám ültetett magról és azt nevelgetem már 5 éve....
Pepi!
Minden elismerésem, hogy egy cserép snidling 5 éven át kitart- nálam már abban az évben elpusztul a lakásban, lehet hogy a fűtés miatt...
Milyen jó a szeretteinkre egy-egy növényen keresztül is emlékezni...
A snidlingem nekem cserépben van és minden télen kinn telel.A tavalyi nagy hidegeket is kinn vészelte át és nem a házfa mellett.
Bizony szép dolog így emlékezni....
Több olyan növényem van a kertben amiket idős néniktől kaptam, de ők sajnos már nem élnek. Viszont ahányszor ezek mellett megyek el, megsimítom őket.
Megjegyzés küldése